1. A nagy testű kutyának nem kevés táplálékra, sok mozgásra, meglehetősen tágas területre van szükségük! Csak akkor vegyünk tehát ilyen ebet(dogot, bernáthegyit, újfundlandit, komondort) ,ha mindezt biztosítani tudjuk számára.

2. Egy kis termetű eb (uszkár, tacskó, foxterrier, pumi, spániel) tartása kevesebb kiadással jár, helyigénye is könnyebben megoldható. Ráadásul  ezek a kutyák az egész család kedvencei lesznek, és egyforma hűséggel ragaszkodnak majd mindenkihez.

3. Amennyiben viszont munkakutyát szeretnénk vásárolni (németjuhászkutyát, boxert, kuvaszt, óriásschnauzert, belga juhászkutyát. rottweilert, nápolyi masztiffot) ,gondoljon arra, hogy ezeknek a fajtáknak az egyedei inkább "egy ember kutyái" ,mint az egész családé. Ráadásul természetüknél, öröklött tulajdonságaiknál fogva "dologhoz szokott" ebek; vagyis legnagyobb ellenségük az unalom! Éppen ezért csak annak érdemes ezekből a fajtákból választani, aki nem sajnálja az időt és fáradságot, hogy megfelelő nevelésben, később kiképzésben részesítse kedvencét.

4. Azt sem árt tudni, hogy a munkakutyák közül jó néhány fajta szobakutyának, azaz házikedvencnek is nagyon alkalmas. A boxer, a skót juhászkutya, a puli, a chow-chow például mint "munka nélküli munkakutya"  sem okoz csalódást, hiszen ezek a fajták kiváltképp értelmesek, hűségesek, tanulékonyak.

5. Azt is fontoljuk meg, hogy milyen korú kutyát veszünk. Ha kölyköt vásárolunk, bizony bajlódhatunk eleget, amíg a kiskutya az alapvető tennivalókat (szobatisztaság, pórázhoz szokás, engedelmesség stb.) megtanulja. Egy kiképzett állattal ilyen értelemben nincs sok gond, viszont fennáll annak a veszélye, hogy az ilyen eb már soha nem lesz igazán a mi kutyánk.